Az Aranykolloid Hidratáló bőr regenerálására, hidratálására ajánlott elsősorban. A készítmény csomagolásában található 20 ml-es kisüveget feltöltve, napi 3 alkalommal permetezzük nedvesre az arcot vagy a kívánt felületet. Az Aranykolloid Hidratáló egészségre ártalmatlan, kizárólag arany allergia esetén ellenjavallt az alkalmazása.

Az arany sajátos tulajdonsága, hogy a tömege 300-szorosának megfelelő mennyiségű nedvességet képes megkötni a bőrben, ezáltal jelentősen növeli a bőr nedvességtartalmát és stabilizálja bőrfunkciókat. Azon túl, hogy az arany aktívan lép fel a ráncok ellen, antiszeptikus és gyulladáscsökkentő hatása is van.

Aranykolloid hidratáló alkalmazása:

Az arany bőr mély rétegeibe jutva fejti ki jótékony, elsősorban ránctalanító hatását. Minden bőrtípusra használható kivéve az érzékeny, gyulladt bőrt.

- Ráncosodás ellen érett bőrre
- Öregségi foltokra
- Nap által károsodott bőrre
- Zsíros és pattanásos bőrre
- Rugalmatlan fénytől károsodott bőrre
- Fáradt, értágulatos, fakó bőrre

Összetétel: Színtelen, vizes oldatban biocid hatású anyag. Színtelen, szagtalan, folyadék, nem öngyulladó, korlátlanul oldódik. Arany ( kolloid ) 10 ppm

Koncentráció tömeg 100 ml-ben %: Aqua 99,99 %, Arany 0,01 %

A DrJuice Aranykolloid Hidratáló előállítása a Bay Zoltán Nanotechnológiai Kutatóintézet együttműködésével és folyamatos minőségellenőrzése mellett történik.

Az Arany kolloid Hidratáló termék minőségét a gyártástól számított 1 évig őrzi meg.

A történelem során az ezüstöt számos kultúrában használták konzerváló szernek és gyógyszernek. Az ókori görögöknél, a Római Birodalomban és Egyiptomban ezüstcsöveken vezették a házakba az ivóvizet, ezzel biztosítva annak tisztaságát és frissességét. A vadnyugat első telepeseinek számos nehézséggel kellett szembe nézniük. Ilyen volt az egészséges és tiszta ivóvíz nyerése is. A vizet fából készített konténerekben szállították, mely gyakran lett algás, vagy baktériumokkal fertőzött. Ezekbe a konténerekbe réz és ezüstpénzeket tettek, ezzel biztosítani tudták a víz tisztaságát.

Svájcban készültek azok az ezüstszűrők és tabletták, melyeket számos országban használtak, sőt számos légitársaság ma is alkalmaz víztisztításra. Ezüst víztisztítókat használnak az űrhajósok is. Számos helyen az uszodák vizét elektromos ionizátorokkal tartják tisztán, melyek rezet és ezüstöt bocsátanak ki magukból. Így a víz sokkal egészségesebb lesz, mintha klóroznák.

Az ezüst orvosi gyakorlatban történő alkalmazhatóságát az ókori Egyiptomban, Római Birodalomban és görög városállamokban is felismerték. Paracelsus, a híres alkimista orvos is több betegség gyógyítására is alkalmazta, erről számos írást is publikált.

A baktériumok felfedezését követően vált ismertté az ezüst antibakteriális hatása, így számos betegség gyógyítására alkalmazták. Az ezüst-nitrátot főként fekélyek és elgennyedt sebek gyógyítására alkalmazták jó eredménnyel.

Az ezüstöt az ételmérgezés megelőzésére is használják a vágódeszkák, asztalfelületek, mosogatógépek és hűtőszekrények tisztításának módszerével.

Katonák, sportolók ezüsttel impregnált ruházatot használnak, mely segít a bőrfertőzések és az erős testszag kialakulásának megelőzésében.

Az ezüst belsőlegesen, gyógyszerként történő alkalmazása az 1800-as évek végén és az 1900-as évek első harmadában élte virágkorát. Ezen a téren az ezüstkolloid bizonyult a leghatékonyabbnak, mert az ionos formával ellentétben nem károsítja a szöveteket és alacsony koncentrációban is jelentős hatékonysággal bír.

1940-re legalább ötven különböző ezüstvegyület állt az orvosok és betegeik rendelkezésére, mellyel számos fertőzéses betegséget hatékonyan gyógyítottak. Az említett ezüstvegyületek között éppúgy voltak ezüstsók, ezüstözött fehérjék, egyéb ezüstvegyületek, és természetesen a tiszta ezüstkolloid is megtalálható volt a patikai kínálatban.

Az ezüst alkalmazásának alkonyát az antibiotikumok felfedezése okozta. Akkoriban az antibiotikum rezisztencia még gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt. Napjainkra viszont már egyre gyakoribbak a korábban hatékonyan elpusztítható, mára már minden gyógyszerrel szemben ellenálló, ún. polirezisztens kórokozók. Ma már ide tartozik a felső és alsó légúti gyulladások talán leggyakoribb okozója a Pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) is.